Man könnte sagen, Ammer ist der Pionier von Raja Ampat. Er kam 1989 erstmals nach Westpapua und gründete mit seiner Firma Papua-Diving das Kri Eco Resort, das 1998 als erstes Resort in Raja Ampat eröffnet wurde. Der gebürtige Niederländer ist stolz darauf, mit den Einheimischen zusammenzuarbeiten und ihnen beizubringen, dass Tourismus und Naturschutz Hand in Hand gehen müssen. Er ist außerdem Gründer des RARCC „Raja Ampat Research and Conservation Centre“, einer NGO, die sich speziell mit den Papua und „Kayaks for Conservation“ zusammensetzt. Als begeisterter Luftfahrtfan fliegt er, wenn er nicht gerade in seiner Werkstatt ist, gerne mit seinem vor Ort gebauten Bell-47-Hubschrauber.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elmondható, hogy Ammer Raja Ampat úttörője. 1989-ben érkezett először Nyugat-Pápuára, és Papua-Diving nevű cégével létrehozta a Kri Eco üdülőhelyet, amely 1998-ban Raja Ampat első üdülőhelye volt. A holland születésű külföldi büszke arra, hogy csak az öslakosokkal dolgozik, és megtanítja nekik, hogy a turizmusnak és a természetvédelemnek együtt kell működnie. Ő alapította a RARCC „Raja Ampat Kutató- és Természetvédelmi Központ” nevű nem kormányzati szervezetet, amely kifejezetten a pápuai emberekkel és a „Kajakok a Természetvédelemért” szervezettel foglalkozik. A "Repülés szerelmese", aki, amikor nem a műhelyében van, Bell-47-es helikopterét repülteti, amelyet a helyszínen épített.

Max Ammer, der Gründer von Papua Diving, kam vor über 25 Jahren zum ersten Mal in die Region, um seiner Leidenschaft für die Suche nach versunkenen Flugzeugen aus dem Zweiten Weltkrieg zu folgen. Nach einiger Zeit in Raja Ampat verliebte sich Max in die Papua und startete verschiedene Initiativen zur Unterstützung der lokalen Gemeinschaften. Papua Diving war eines dieser Projekte. Die Mission: Den Menschen vor Ort dringend benötigtes Geld zu beschaffen, indem Tauchern, die noch nie von der Region gehört hatten, die Wunder der unberührten Unterwasserwelt nähergebracht werden.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Max Ammer, a Papua Diving alapítója, több mint 25 évvel ezelőtt érkezett a régióba, szenvedélyesen keresve a második világháborús elsüllyedt repülőgépeket. Miután eltöltött egy kis időt Raja Ampatban, Max beleszeretett a pápua népébe, és számos kezdeményezést indított a helyi pápuai közösségek támogatására. A Papua Diving az egyik ilyen projekt volt. A küldetés: pénzt juttatni a helyieknek azáltal, hogy lehetővé teszi a búvárok számára, akik korábban még soha nem hallottak a régióról, hogy lenyűgözzék az érintetlen vízi világ csodáit.

Die Geschichte des Zweiten Weltkriegs fasziniert mich, seit ich denken kann. Schiffs- und Flugzeugwracks zu finden, die noch niemand zuvor gesehen hat, ist wie ein Traum. Es ist faszinierend, herauszufinden und zu erforschen, was passiert ist. Wir (immer mit Hilfe der einheimischen Papua) haben sehr viele Schiffs- und Flugzeugwracks entdeckt, und jedes hat eine eigene Geschichte zu erzählen.

Was hat Sie dazu bewogen, sich in Raja Ampat zu verlieben und dort eine dauerhafte Basis zu errichten?

Die Menschen! Ich erinnere mich, wie ich eines Tages beim Zelten jemanden um mein Zelt herumlaufen hörte. Zuerst dachte ich, die Person wolle etwas stehlen, und wollte dem Eindringling schon auf die Nase hauen, als er (ich nahm an, es war ein Mann) anfing, den Reißverschluss des Zeltes zu öffnen. Es stellte sich heraus, dass es ein junges Mädchen mit einer Ananas war, die sie mir als Geschenk ins Zelt legen wollte. Ich folgte dem Mädchen zu ihrem Haus, um mich bei ihrer Familie zu bedanken. Es war eine einfache Hütte am Strand, und ich sah nichts Essbares. Ihre aufrichtige Großzügigkeit war möglicherweise der Grund, warum ich nie wieder nach Europa zurückkehren wollte, und ließ mich die Menschen hier lieben.
Ich wollte bleiben und mit den Einheimischen arbeiten. Raja Ampat war eine sehr abgelegene Gegend; es gab dort keine Industrie, daher war es eine logische Entscheidung, ins Naturreisegeschäft einzusteigen. Es war so einfach: Wir besuchten ein nahegelegenes Dorf, erklärten die Idee und fragten, wer mitmachen wollte, und es meldeten sich mehr Leute, als wir einstellen konnten. Wir begannen noch am selben Tag mit dem Bau!
Jetzt, viele Jahre später, arbeiten wir immer noch mit so vielen Einheimischen wie möglich zusammen. Das bedeutet, wir bauen alles selbst und beschäftigen nur einheimische Tauchguides. Seltsamerweise ist das immer noch keine gängige Praxis, und es gibt Resorts, die nicht einmal einen einzigen papuanischen Tauchguide beschäftigen.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Amióta csak az eszemet tudom, lenyűgöz a második világháború története. Hajó- és repülőgéproncsokhoz jutni, amiket senki más nem látott, olyan, mint egy álom. Nagyon lenyűgöző megtalálni és kutatni, hogy mi történt. Mi (mindig a helyi pápua nép segítségével) nagyon sok hajó- és repülőgéproncsot fedeztünk fel, és mindegyiknek megvan a maga története.
Mi késztetett arra, hogy beleszeressen, és állandó bázist létesítsen Raja Ampatban?
A helyi emberek! Emlékszem, egy nap kempingezés közben hallottam, hogy valaki a sátram körül sétál. Először azt hittem, hogy az illető el akar lopni valamit, és készen álltam, hogy orrba vágjam a betolakodót, amikor az (feltételeztem, hogy egy férfi) elkezdte nyitogatni a sátor cipzárját. Kiderült, hogy egy fiatal lány az, egy ananásszal, amit ajándékba akart tenni a sátramba. Követtem ezt a lányt a házáig, hogy megköszönhessem a családjának. Egy egyszerű kunyhó volt a tengerparton, és nem láttam, hogy lenne náluk bármi ehető. Az őszinte nagylelkűsége volt talán az oka annak, hogy soha többé nem akartam visszatérni Európába, és hogy beleszerettem az itteni emberekbe. 

Szerettem volna maradni és a helyiekkel dolgozni. Raja Ampat egy nagyon távoli terület volt; nem létezett ipar, így logikus döntés volt a természetjáró utazási vállalkozást választani. Olyan egyszerű volt, mint meglátogatni egy közeli falut, elmagyarázni az ötletet, megkérdezni, hogy ki lenne hajlandó csatlakozni, és több kéz emelkedett fel, mint amennyit fel tudtunk venni. Még aznap elkezdtük az építkezést!

Most, sok évvel később, még mindig azt az elvet gyakoroljuk, hogy a lehető legtöbb helyi lakossal dolgozzunk együtt, ami azt jelenti, hogy mindent magunk építünk, és csak helyi búvárvezetőket alkalmazunk. Furcsa módon ez még mindig nem bevett gyakorlat, és vannak olyan üdülőhelyek, amelyek egyetlen pápua búvárvezetőt sem alkalmaznak.